A cikk alcíme lényegtelen. Hatásvadász. Kiemelték a legdurvább mondatot és odabiggyesztették.
Sajnos, a beszélgetést semmilyen szövegkörnyezetbe nem helyezték bele, így olyan érzése van az embernek, mintha belecseppenne egy vita kellős közepébe.
Érdemes elolvasni a
commenteket!!!!
Ki vagy a mennyekben?
"Orbán Viktoron kitört a vallási téboly"
Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu
9. évfolyam 6. szám, 2009.02.05
Konzervatív fundamentalista fordulattól óv Gyurcsány Ferenc, Tóta W. Árpád, az Index publicistája pedig egyenesen keresztény kurzustól tart. Kérésünkre a Kommentár című konzervatív folyóirat főszerkesztője, Ablonczy Balázs történész vette fel a kesztyűt.
Tóta W.: Több ága-boga van annak, hogy miért reális ma a keresztény kurzus újbóli eljövetele. Először is fityeg a Fidesz testén egy parazita, a Kereszténydemokrata Néppárt.
Ablonczy: Nevezzük fagyöngynek.
Tóta W.: Az is parazita. Egy nullaszázalékos párt, amely a Fidesz hátán parlamentbe jut, majd koalíciós partner lesz. Márpedig az úgy nem megy, hogy beveszek valakit a koalícióba, de a programjából semmit sem hagyok megvalósulni.
Ablonczy: Ha végignézünk a Fidesz politikáján, volt arra példa, hogy valakit hirtelen felemeltek, majd ugyanígy el is ejtettek - elég a magyar gazdák legjobbikát, Faludi Sándort említenem.
Tóta W.: Ha mégsem kapna hangsúlyt a KDNP programja, azzal a Fidesz átverné a választóit.
Ablonczy: Az előbb mondtad, hogy nullaszázalékos párt. Ezek szerint a nagy átverésen éppen nulla százalék háborogna. Szerintem vállalható. Ráadásul voltak már kormányon együtt. Akkor is az abortusz betiltása mellett voltak például, és ez a csúnya, csúnya Orbán Viktor mégsem tiltotta be.
Tóta W.: Azt éppen nem, de az előfordult, hogy a Hét című műsorban Bibliát olvasgattak, majd közölték, hogy a homoszexualitás bűn, a bűn zsoldja pedig a halál. Jó, túl lehet élni, legfeljebb elkapcsolok - ha van hova. Ha a Professzorok Batthyány Körének médiára vonatkozó elképzelései megvalósulnak, akkor mondjuk az sem olyan biztos. Vagy ott volt Mikola dörgedelmes szinglihordázása. Azóta néhány lépcsővel lejjebb került a pártban, úgyhogy mindezt ma a KDNP képviseli.
Ablonczy: Kétségtelen, hogy a bibliaórának semmi keresnivalója egy hírmagazinban, de rá is faragott a Fidesz erre, ahogy Mikola szövegeire is. Tanulnak ők is a hibáikból. Ha meg nem, hát majd ráfaragnak megint.
Tóta W.: Ezért furcsa nekem a KDNP léte. Egyvalamire jó: kampányban remek támadási felület.
Ablonczy: Szakpolitikai kérdésekben olykor igen aktívak és innovatívak. A választókerületi rendszer aránytalanságairól ők készítettek számítógépes szoftvert, vagy ott van a kismamabérlet...
Tóta W.: Tény, hogy például értelmes katonapolitikust is egyedül ők képesek felmutatni, Simicskó István személyében.
Ablonczy: Ezekkel persze senki sem foglalkozik, rossz is az imidzsük. A keresztények ugyanis a magyar társadalom kisebbségét alkotják, csak éppen többé-kevésbé szervezett kisebbségét, ezért sokakat zavarnak. Téged, például.
Tóta W.: Engem nem zavarnak.
Ablonczy: Biztos?
Tóta W.: Biztos.
Ablonczy: Esküdj!
Tóta W.: Nem zavarnak, egészen addig, amíg a saját életüket akarják megszervezni, nem másokét. Talán a legjobb illusztráció ehhez a regisztrált élettársi kapcsolat ellenzése. Ez a magyar jobboldal legrosszabb arca. Vannak kérdések - gazdaság, vizitdíj, oktatásügy - , ahol teljesen természetes, hogy minden közösség a lehető legnagyobb szeletet szeretné kihasítani magának egy véges összegből. Amikor azonban jogokról beszélünk, más a helyzet. Senki nem veszít azzal, ha a melegeknek megengedjük, hogy látogathassák egymást a kórházban vagy örököljenek egymástól.
Ablonczy: A regisztrált élettársi kapcsolatot az Alkotmánybíróság pedig azért meszelte el, mert a különnemű párok számára nyújtott volna egyszerűbb lehetőséget gyakorlatilag ugyanazzal a tartalommal, háttérbe szorítva ezzel a házasság intézményét. Nem a melegek miatt döntöttek így, ezért érthetetlen a keresztény kurzus emlegetése, különösen, hogy a baloldalinak tartott alkotmánybírák is megszavazták. A másik példa a távoltartási törvény elkaszálása volt, amelyre Gyurcsány Ferenc is hivatkozott, amikor nemrég konzervatív fundamentalista fordulatot vizionált. Pedig annyi történt, hogy végrehajthatatlan, rossz törvényt hoztak.
Tóta W.: Nem Gyurcsány szövegéből akarok kiindulni.
Ablonczy: Abból indultál ki nagy sikerű írásodban is.
Tóta W.: Feldobta a témát, igaz, de régóta figyelem már a jobboldalnak ezt a vonulatát, és nem értem, hogy mi a magyarázata a jogkorlátozásnak akkor, amikor ezzel senki nem nyer. Hacsak nem fogadom el alapnak a Bibliát. De miért fogadnám el? Én konfabulációnak tartom. Nem azért, mert keresztényellenes vagyok. A zsidó hit is furcsa mese a számomra, s amikor ők követelik mások szabadságának korlátozását - lásd gyűlöletbeszéd-törvény -, őket sem kímélem. Náluk mindenesetre nem érzek akkora felháborodást, mint a keresztényeknél. Ott provokációnak számít már az is, ha azt mondom: amit az egyház Istenről és a túlvilágról tanít, nem igaz. Eközben a püspöki kar nyugodtan ostorozza körleveleiben az ateizmust mint fertőt, mételyt.
Ablonczy: Az egyik mobilszolgáltató is azt mondja a másikról, hogy annak ócska a lefedettsége. Ez is konkurencia, csak az eszmék szabad piacán. Vagy láttál már valakit felszögezve az Egyetemi Könyvtár kapujára, átszúrva egy püspökkari körlevéllel, rajta, hogy: "Így jár minden hitetlen!"?
Tóta W.: Nem, viszont a restaurációs vágy él. A konzervatív utánpótlás soraiban is. Például a Konzervatórium című honlap szerzői gárdájában. Néhányan, akik olykor az általad főszerkesztett Kommentárba is írnak, megjelentek az oldalamon kommentálni a cikkemet, és kinyilatkoztatták, hogy az ateizmus alsóbbrendű. A konzervatív ifjak dzsemboriján, a Konzíliumon is fölvetődött a múltkorában, hogy aki az egyház ellen komoly kritikát fogalmaz meg, nem lehet konzervatív. Azaz: lehetsz ateista, de kussolj!
Ablonczy: Nem általában az ateistákra - csak a vallástalan konzervatívokra vonatkozott. Az ateisták nem alsóbbrendűek. Legalább úgy küzdenek a hitükkel, mint egy hívő. De ne várd, hogy egy konzervatív hozzád hasonlóan kijelentse: kereszténynek lenni pariba hozható az ufóhittel. Én ugyan nem megyek Szent Jobb-körmenetre, mert nem fér össze a hitemmel, veled ellentétben mégsem érzem kimondhatatlan szükségét, hogy tetemcafatozzam a katolikusok ereklyéjét. Azt is írtad ugye, hogy mi az ostya mellé tettük le a garast. Reformátusként bizony szúró fájdalmat éreztem.
Tóta W.: A reformáció például elég komoly kritikát fogalmazott meg az egyházzal szemben. Mégsem szóltok oda azoknak a társaitoknak, akik tényleg az ostya mellé tették le a garast, és a fentieket megfogalmazták, hogy "hahó, megőrültél?". Nem magyarázod el az ifjú konzervatív kollégáknak, hogy a jogrend transzcendens legitimációját visszasírni nem konzervatív erény, hanem romantikus radikalizmus.
Ablonczy: No de ki sírja vissza? Meg tudtál nevezni két bloggert, aki kommentálta a bejegyzésedet. Ők állnak majd egy teokrácia élére? Rájuk alapozod a keresztény kurzusról való állítást, meg arra a KDNP-re, amely ideológiai kérdésekben meg sem szólalt hónapok óta?
Tóta W.: Meg lehet őket szólaltatni.
Ablonczy: Ez most bizonyíték vagy ígéret?
Tóta W.: Nem foglalkozom a nyulak kiugrasztásával, de vannak, akik erre szakosodtak.
Ablonczy: Ha valami borzalmasat találnának mondani, majd nem szavaznak rájuk az emberek. Ott lesz a szavazólapon, hogy Fidesz-KDNP.
Tóta W.: Azzal sem járunk jobban. Kár volna emiatt elbukni egy egyébként kívánatos, elsősorban gazdasági tartalmú konzervatív fordulatot. De nem csak bloggerekről és a KDNP-ről van szó. Az elmúlt években Orbán is elment ebbe az irányba.
Ablonczy: Nyilván van jellemfejlődés, én is megszerettem például a májat, pedig gyerekkoromban hogy utáltam. De amit mondasz, csupán a ballib értelmiség mulatságos mantrája. Hogy 2002-ig még rendben volt a pali, de azóta rettenetes. Korábban ez a dátum 1994 volt. A pillanat, amíg még épp jó fej volt "az Orbán", jön utánunk mindig, mint a hű pásztorkutya.
Tóta W.: A szájából azért elhangzott egy sor olyan szöveg, amelyek a vallási téboly elhatalmasodására utalnak.
Ablonczy: Vallási utalásokat, képeket a legtöbb európai politikus használ.
Tóta W.: Az nem is baj. A gond az, amikor mondjuk, a mostani válsággal kapcsolatban azt mondja, hogy a jó a kegyelemből következik. Magyarán a nem hívőket nem tekinti morális lénynek. Ez azért durva. Mégis, milyen politikai kultúra, milyen cselekvés következik ebből?
Ablonczy: Nem érzem a kirekesztést: ez a saját tábornak szóló üzenet. Az európai erkölcs alapja pedig bizony a kereszténység. Amikor arról írsz, hogy milyen bunkók, akik összekaristolják a Combinókat, az is erre vezethető vissza, még akkor is, ha a tízparancsolatban konkrétan nincs benne, hogy "Ne karistold a Combinót, mert az nem kedves énelőttem!".
Tóta W.: Gyakorlatilag benne van. Igen, a vallás nagyszerű hatalomtechnikai eszköz volt sokáig, fenntartotta a morált. De ne felejtsük már el, hogy a vallás lényege nem ez, hanem egy csomó, az Istenre, a túlvilágra vonatkozó állítás.
Ablonczy: Én sem szeretem, ha pusztán hatalomtechnikai kérdésként kezelik a hitet, az egyház által átadott jézusi üzenet viszont mégiscsak megteremtett egy működő társadalmi normarendszert, amely éppen széthullóban van, de nincs helyette más. Az államnak érdeke is lehetne, hogy növelje a hívők számát. Tengerentúli felmérések szerint az ilyen kevésbé csal adót, jobb munkaerő, ritkábban betegszik meg, több gyereket vállal, azokat többnyire fel is neveli. Tehát lesz, aki fizet tb-t.
Tóta W.: Ez jól hangzik, csakhogy a törvény transzcendens legitimációja járhatatlan út. Azokat a tényállításokat ugyanis, amelyek a kereszténység magját képezik - Isten létezik, az ő fia Jézus, aki feltámadt és újra eljön -, a többség nem hiszi el.
Ablonczy: Tény, hogy a magyaroknak csak 15 százaléka jár templomba, de amikor életük fordulópontjaihoz érnek, kétharmaduk templomban esküszik, százból hetvenötöt pap temet el. És még amikor zsetonról van szó, az emberek több mint fele akkor is valamelyik egyháznak ajánlja fel adója egy százalékát. Birizgálja őket a kérdés.
Tóta W.: Engem is birizgál, máskülönben nem foglalkoznék vele. De ha tényleg elhinném, amit a pap mond, húznék a templomba azonnal. Nem babra megy ugyanis a játék. Mégiscsak az örök kárhozatról van szó. Aki csak az éjféli misére jár, az valójában nem hitte el, csak azért megy, mert a család különben megszólná...
Ablonczy: Végképp nem látom, milyen alapra fested a keresztény kurzus rémképét. Egy ilyen, alig vallásos társadalomban bárki nyerő lehetne a teokrácia gondolatával?
Tóta W.: Ha az MSZP a Munkáspárttal koalícióban indulna, akkor sem attól kellene tartanunk, hogy felépítenek egy jól működő kommunizmust. De attól igen, hogy megpróbálják.
Ablonczy: Azért a Munkáspártot nem hoznám egy nevezőre a KDNP-vel.
Tóta W.: Én gond nélkül.
Ablonczy: A Munkáspárt büszkén vállal folytonosságot az állampárttal. Lapjuk, a Szabadság halálozási rovatában olyan szövegekkel találkozhatsz, hogy "1939 óta volt pártunk tagja". A KDNP sosem lelkesedett semmilyen diktatúráért.
Tóta W.: Azért éppen nem, csak foggal-körömmel véd olyan monopóliumokat, mint a történelmi egyház nevezetű kategória, amely önmagában nonszensz. Merthogy ugye egyik isten sem veszi fel a telefont. Ha állam bácsi tárcsáz, akkor sem. Utóbbi tehát annyit mondhat: emberek, csináljátok, ahogy jónak látjátok.
Ablonczy: Ezt mondja. Van is száznál több egyház itthon. A történelmiek anyagi vonzata pedig minimális a költségvetés számára. Nagyrészt oktatási normatíva, amely mindenkinek jár, aki iskolát tart fenn.
Tóta W.: Nem a költségvetésről beszélek, hanem egy elvi kérdésről. Arról, hogy ha azt mondjuk, van négy történelmi, akkor ezzel azt is mondjuk: ezek a hitek azért helyesebbek, mint más hitek.
Ablonczy: Dehogy. Ha száz év múlva a Közösség a Születés Méltóságáért nevű egyház még helyben van, és nem csukták le adócsalásért az egész bagázst, akkor lehet, hogy történelmiek lesznek ők is. Jelenleg azonban úgy áll a dolog, hogy az egyházi felajánlások kilencven százalékát a történelmiek kapják.
Tóta W.: Kevés az egy százalék. Legyen négy, de az állam ne tegyen különbséget az egyházak között. A továbbiakban egy szavam sem lenne a témához.
Ablonczy: Akkor alighanem megérné bevezetni.
Cikk
