2008. december 12., péntek

Nagyon, nagyon haragszom!

Kedvenc topicomnak van egy zárt oldala, ahová csak a törzstagok kukucskálhatnak be. Elvileg! Ma kiderült, hogy mások is. Számomra vadidegenek. Nagyon csalódott, szomorú és mérges vagyok! Ide írtuk le legbensőbb magánügyeinket, örömünket, bánatunkat és tanácsot kértünk, ha valamiben elbizonytalanodtunk. Ha nem lesz meg ezért a felelős, töröltetem magam az NLC-ről, közösből. Persze, ide tettük fel, pontosabban tették fel a Lányok a minta linkeket is, mert a nyíltra ezt nem lehet. Ezt nem is sajnálom senkitől!!!!!!!! Én is gyűjtöttem mintákat, bárkivel szívesen megosztom azokat. De a magánügyeinket? Ez már nagyon sok nekem! Régen nem is bíztam az emberekben. Rengeteg rossz tapasztalatom van. Magányos farkas voltam nagyon, nagyon sok hosszú éven át. Barátaim nem voltak csak haverjaim. Azután elkezdtem topicozni és vadidegenként, minden hátsó szándék nélkül elfogadtak, megszerettek és segítettek. Ekkor kezdtem újra bízni az emberekben. Most már vannak a topicon kívül is barátaim, akik szintén nem várnak el tőlem semmit és betegen is kitartottak, támogatnak és szeretnek. És most megint hatalmasat csalódtam! Valaki alattomosan beférkőzött közénk és kiadott minket! Hogy lehet képes erre bárki is? Ezt sosem értettem. Meg a gonoszságot sem. Már nem is akarom érteni. Elfogadni pedig végképp nem! Nem vagyok hajlandó gonosz és alattomos emberrel kapcsolatot tartani! Semmilyen formában! Jópofizni nem tudok és nem is akarok. Felesleges energia pocsékolás!
Más:
Voltam tegnap Tucinál. Szokásos első kérdése:
-Hogy van?
-Jól!
-Ne hazudjon!
Hoppá! Ilyen kemény szavakat sosem használ! Kedves, segítőkész, támogató. Én csak ilyen embertől fogadok el tanácsot. Velem kesztyűs kézzel kell bánni, különben bedurcizok. És most ezt mondta! Tőle elfogadom. Úgy látszik, más módszert alkalmaz. Sebaj! Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Hátha ez hatékonyabb a réginél. Ő tudja mit csinál, én pedig bízom benne!
Beszélgettünk gyógyulási esélyeimről is. Hát az nincs. Szerinte sosem leszek egészséges és mindig rokkantnyögdíjas maradok. Szerintem meg nem! Csak azért sem! Amit elérhetek: 2-3 gyógyszerrel funkcionálni fogok. Időnként még dolgozhatom is, de csak feketén és max. 4 órában. Hát ez nekem nem kilátás! Nekem terveim vannak, amiket meg kell valósítanom, mert szükségem van önbizalmam növelésére. Persze nem utolsó sorban anyagiakra is.

11 megjegyzés:

Fauna írta...

Először is vegyél egy nagy levegőt, és nyugodj meg. Aztán olvass bele a topikba, meg a közösbe is mindenképpen. Ott magyarázatot adtam, több üzenetben is. Szóval most tévedsz, semmi olyan nem történt, amire gondolsz. Kicsit (nagyon?) rosszul is esik, hogy ennyire nem bízol meg bennünk. :( Remélem, majd tisztába jössz te is vele, hogy valójában mi történt.

Borderline Anikó írta...

Szia!
Kaptam ma egy telefont. Ennek kapcsán kicsit megkotorásztam az e-mail-eket. Véletlenszerűen megnyitottam egynek-egynek a címlistáját. Nem tudom, hogy magán levél kikerült-e.
Tudom,hogy ki volt. Most kíváncsi vagyok.
Elhiszem, hogy jelszót nem adott ki, de sajnos hibázott.

Fauna írta...

Igen, abban tényleg hibázott, hogy véletlenül egy kívülállót is bevett a címzettek közé. Abban azonban nem hibázott, hogy kiadta bárkinek is a "titkunkat", a jelszót, mert nem így történt. Kívülálló még mindig nem lát be hozzánk, és nem is fog.

sandorne0824 írta...

Anikó továbbra is bízzál az emberekben,mert muszáj,és kell ,nem lehet úgy létezni,hogy senkibe ne bízzunk.A nyögdij meg még mindig biztosab mint az álláskereső jövedelem,nem ajánlanak fel munkahelyeket,amit ha felkeresel mindig betelt és elküldenek,ezt nehezen lehet elviselni,ha pedig van munkád izgulni ugyan mikor küldenek el ilyen-olyan indokkal.Tudom egyik sem jó.

Borderline Anikó írta...

Mindenben igazad van. Csak amíg nyugdíjas vagyok, nem érzem magam teljes embernek. Ezért lenne ennyire fontos nekem a munka.

sandorne0824 írta...

Tapikám elhiszem neked,hiszen én is jól éreztem magam amíg a boltban dolgoztam csak a depressziós férjem
nem bírta a magányt és kénytelen voltam engedni,és inkább maradtam a nyögdíjamon itthon.Olyankor megnyugtató amikor látom más ember azért idegeskedik meddig marad meg a munkája,nanem rosz hiszemüleg nyugtat,csak engem nem érint,nem az a baj forrása.
Üdv Marcsi.

Borderline Anikó írta...

Engem sajnos erősen érint, mert 30000 pénzt kapok havonta. A családom és a barátaim tartanak el. Ez nekem egy nagyon fájó pont. 18 éves korom óta nem szorultam rá senkire. Igaz, a keresetem csak arra volt elég, hogy fentartsam önmagam. Most már ez sincs meg és ha így maradok, nem is lesz meg. Ezért kell mindenképpen gyógyulnom és dolgoznom. És persze tanulnom is, amihez szintén pénz kell.

sandorne0824 írta...

Anikó, tudom ,hogy kevés az a pénz
meg az önbizalmad is nagyobb lenne ha dolgoznál ezt nagyon is meg értem,ha nincs önbizalma az embernek,olyan semmire nem vagyok jó érzés, sajna sok -sok évvel ez előtt nekem is volt ilyen érzetem,csak mindenben a gyermekeim átsegítettek,az ők ellátása és az hogy ők értékelik a törődést ez mindenen átsegítettek,
majd sikerült dolgozni,igaz csak 8 hónapot egy idős otthonban,de visszatért az önbizalmam,átértékeltem önmgam,nanehogy már egy ember miatt
nelegyen önbizalmam.Ha te úgy érzed neked jobb lenne dolgozni akkor az biztos úgy van,próbáljál keresni.
Felétek nincs olyan egyesület ami alkalmaz megváltozott munkaképességü embereket?Az ilyen
munkahely elsősorben olyan embereket alkalmaz akik pszihés eredetű betegsége van,értem itt ezalatt a degresszió minden fajtáját és hasonló nem akartam úgy leírni,hogy Pszihiátriai kezelt,nem
akarok véletlen valakiket megsérteni,de nálunk kimondottan ilyen embereket foglalkoztatnak,nem kis számban, és úgy nézki nagyon jól üzemel ez a módszer.Van mindenféle foglalkozás,kosárfonás,varrás,szövés ,kertgondozás stb...
Munkaügyi központ is tud ezekröl az egyesületekről,próbálkoz,hátha sikerül.
Ja az anyagiak nekem még rosszabb
26400Ft amit kapok,ugyan úgy eltartot vagyok mint te,nem érdemeltem meg hogy áttegyenek másik fokozatba.Még szerencse a férjem nyugdíja viszonylag jónak mondható.Bocs hogy ilyen hosszúra nyúlt a levelem.
Üdv Marcsi.

Borderline Anikó írta...

Kedves Marcsi!
Hogyan sikerült átértékelned önmagad? Segítenél ebben? Nagyon örülnék neki!
Köszönöm a jó tanácsot munkaügyben. Jövőre felhívom a Munkaügyi Központot! Sajnos, tömegközlekedni még nem tudok, de hátha haza lehet hozni valamilyen munkát. Kocsival eltudok menni bárhová, ha visznek, így megoldható lenne az anyagszállítás. Fater segítene benne, ha nem kell messzire menni.
Még1x köszönöm szépen!

sandorne0824 írta...

Anikó,én annak idején rengeteg pozitív dolgot,érzést a kisgyerekeimtől kaptam,nekem ők adtak mindenhez erőt.MIndig együtt mentünk
mindenhova, a 4 gyerek és én.
A férjem magasan lesz... minket.Igaz
a szüleim sem igazán velem törődtek
akkor,azt hitték minden a legnagyobb
rendben,nagy sokára jött rá apukám, de akkor már nem kellett segítség.
Az is igaz,hogy én még nem voltam belemélyedve.A munka társak is segítettek egy kicsit.Rá jöttem és
magamnak betudtam magyarázni én is vagyok olyan ember mint más.Ezt tartottam szem előtt.
Egy idő után nagy-nagy soká változott a férjem is.Most neki kellett,hogy átsegítsem a válságon,
nagyon depis volt és néha most is.
NEkem őt nehezebb elviselni.

Na de megint hosszú lett.
Anikó a csomagot megkaptam,nagyon örültem,tetszik.A posta majdnem darabokban hozta,kivolt szakadva.
Mivel nem tudom lefotózni mostanában,lenne egy kérésem,ha le fotóztad akkor légyszíves tedd fel a blogodra hogy lássák a többiek is.Hanem fotóztad majd valamikor később felteszem.
Üdv Marcsi.

Borderline Anikó írta...

Kedves Marcsi!
Köszönöm a tanácsokat, szem előtt fogom tartani! Minden nap gondolok majd rá, hátha nekem is segít.
Örülök, hogy odaért a csomag. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rom állapotban. A képet nem mertem keretezni, féltem, hogy eltörik. Úgy látom, jól tettem, mert még a kezed is elvághatta volna! Képet nem készítettem. A blogba egyébként sem tudnám feltenni, mert az e-mail címemhez tartozó Picasa albumot tavaly teletömtem mintával, amit azóta törölt a Szolgáltató és le is tiltott.