Ez nem az én napom! :-((((((((

Reggel és délután ultrahangon voltam. Nem kellett volna! Nem elég a 2 fő betegségem (már csak 4 féle bogyót szedek rájuk), meg a cukorbetegségem, meg a rendetlenkedő szívem, meg az értágító, meg a 2 féle koleszterin csökkentő, meg a napi 2 vízhajtó, most mindkét vesémben követ találtak, plusz az egyikben cisztát is és mindkét pajzsmirigyemen 2x1,2 centis daganat van. Hurrá! Köveket kipisiltetik, cisztával nem tom mi lesz, daganatokat azonnal (orvos mondá: lehetőleg tegnap) kivizsgáltatni. A haláltól nem félek. Sose féltem. Nem ragaszkodom az élethez. Minek? A fájdalomtól viszont nagyon. A fájdalomküszöböm igen alacsony. Szerintem. Beszedek bármit csak ne fájjon.
Anyáék holnap mennek a temetőkbe és rokonlátogatóba is. Én maradok. A temetőjáratot nem nekem találták ki. A rokonok meg nem szeretnek. Én sem őket. Már csak olyan emberekkel vagyok hajlandó kapcsolatot tartani, akik szimpatikusak, ill. szeretem őket.
Jó lesz ez a holnap délelőtt. Kikutathatom a gyógyszereimet (hátha rákom van, aminek a vége eléggé fájdalmas. Na, ezt én nem fogom megvárni.), azokat ugyanis Anyci kezeli. Félnek, hogy megint beszedek mindent. Mára eljutottunk odáig, hogy mindből kapok egy levelet. Úgy indultunk, hogy hozta reggel, délben, este. Ez azért nagy haladás számomra.
Már azt is tudom, hogy 250 db nyugtatóba, szorongáscsökkentőbe és egyéb antidepresszánsokba nem lehet belehalni. Pedig annyira AKARTAM! Nagy strapa volt mind a 3x összegyűjtögetni. Hát még beszedni! Írattam Tucinál (Ő a pszichiaterem) és Marisnál (Házi orvosom). Ma már Anyci felügyeli ezt a részt is. De ki tudom cselezni. Szépen kiszámolom, hogy melyik bogyóból hány nap alatt fogy el egy levél és nem szedem be, hanem jól eldugdosom. Legfeljebb romlani fogok. Ezt nagyon sajnálom. Olyan jó dolog jól lenni! Még ha nem is szép az a nagybetűs Élet!
Szeretek talizni a szeretteimmel. Hallgatni, hogy mi történt velük, nevetni a vicceiken és pofákat vágni, ha valamivel húznak. Szeretem, ha kikérik a véleményemet, még ha másként is cselekszenek.
Ma van O. T. (Sziporka, Pöttyöcske, Kisdelfin, Szimatka) 40. szülinapja. Rettentő soknak hangzik. Az én 37-em nem hangzik soknak. Számomra.
Éjfél után megköszöntöttem és megkapta ajándékát, egy nehéz és szép aranyozott karkötőt. Nagyon örült neki. Indultában odaadtam Anya ajándákát is, egy nagy csomag diabetikus jégkrémet. Sziporka nem eszik cukrot és pékárút. A csokival és a Túró Rudolffal kivételt tesz. Nem cukorbeteg csak kondiban akarja tartani magát. Sikerül is Neki! Szép, izmos alakja van.
Napközben azért felhívtam és még1x megköszöntöttem. És megkértem, hogy idejöjjön munkából, mert van még1 meglepije. 4-1/2 5 tájban itt kellett volna lennie. Most 6 óra van, Ő meg sehol. Én hülye, meg az utolsó előtti pénzemen tortát vettem Neki. Szülinapi gyertyákkal.
A köv. nyugdíjig még 2 hét van hátra. Nekem pedig maradt 2000 Ft-om. Nem tom kifizetni a tornáimat, gyógyszereimet. Megint kölcsön kell kérnem, pedig azt naon rühellem. Szerencsére nem soxor fordul elő. Büdös bagós vok, de a cigimet már réges rég Anya szponzorálja. A 30000 Ft-omból nem naon ugrálhatok. Amíg dolgozózhattam, el sem tudtam képzelni, hogy ennyi pénzből ki lehet jönni. Hát nem is lehet! Anya és a barátaim tartanak el. Nagyon szégyellem!!!!!!!!! Barátaim mindig azt mondják, hogy majd ha keresek, fizethetek én is. Bárcsak ott tartanék már! Olyan jó dolog dolgozózni! Pláne értelmes munkát! Ha tényleg rákom van, már nem lesz dolgozózás.
Megyek, felhívom O. T.-t és megköszönöm szépen, hogy átfáradt. Jobb lesz, ha ma már nem is jön. Egyébként is nagyon rosszul kezeli a betegségeimet. Egyrészt nem fogadja el, másrészt engem hibáztat. Ha meghallja a mai híreket, megint össze fogunk veszni.