A lustaság fél egészség?

Ha a lustaság fél egészség és én ma naon lusta vok, akkor teljesen egészséges vok?
Már szuszózni is tok, bibibííííí! Ma is alukáltam 6 órát! Meg délelőtt egyet. Naná, hogy csörgött a mobil! Azóta meg pizsiben ücsizek a gép felett és próbálom rávenni magam, hogy a tegnap megvett dolgokat, tegyem felfele. Idáig még csak az akarat van meg. Sajnos.
Faterral csoda történt! Tegnap elvitt vásárolni. Kaptam fél órát! Ő meg egy ledes fejlámpát, meg elemeket.
Apamanó is itthon volt futólag. Tegnap este jött, ma meg ment Pozsonyba. Talán, de csak naon talán éjjel hazajön.
Ormitól kaptam egy halogén izzót lámpácskámba, meg egy óriás guriga folpack-ot, hogy postázandó dobozaimat be tudjam tekerészni, mert a "naon kedves" postás kisasszony álandóan beleköt a dobozokba, pedig ennél biztonságosabban és jobban már nem lehet semmit leragasztani! Sokkal jobban szeretem a másik postás kisasszonyt, aki a 2 kiló alatti csomagokat veszi át. Ha valamit nem jól csinálok, mindig kedvesen elmagyarázza, hogy hogyan kell és nem üvölti le a fejemet.
Fodrásznál is voltam! Levágtam a frufrumat!
Este Szimatkánál jártam, papírt kellett kötegelni. 1 óra alatt végeztünk 38 db 9 kilós csomaggal. Igaz, az ujjam picit érzékeny, de ezt kesztyűben nem lehet. Főmanó fuvarozott át, de előbb beugrottunk hozzá. Azt hittem a fűtést akarja feljebb csavarni, mert ha nincs itthon, 15 C-ra állítja be. De, neeeeem! Előszedte síoverálját, lecincálta cipedlimet és elkezdett beleszuszakolni, mert hát Sz. szuterénjében igen nagy a zima. Ha nagy leszek, nekem is lesz ilyenem! Szuper! Cseppet sem fáztam benne! Sőt! Haza felé jöttünk Szimatkával, amikor gyaloglábról átváltottam brinyójára, mert már naon melegem volt.
Vettem több, mint 40 deka gyöngyöt is. Naná, hogy a neten! Hol máshol? Ajcsi lesz belőle. Remélem jó minőségű cseh gyöngy és nem gagyi kínai. Ahonnan én szoktam rendelni, onnan most nem lehetett, mert ott 5 deka van egy zacsiban és az egy színből most sok lett volna. Akié lesz, gobizáshoz fogja használni és nem gyöngyfűzéshez. Gobihoz meg vagy naon sok kell egy színből, vagy naon kevés.

Időt! Időt! Időt!

Senkire nincs időm és nagyon nem jó így! Megpróbálom átszervezni napjaimat. Remélem sikerülni fog.
Éjjel-nappal Vatera-zom, megy az üzlet ezerrel! Van pár lütyő, még lütyőbb kérdésekkel és persze vannak olyanok is akik megnyernek egy-egy aukciót, azután elfelejtenek jelentkezni. Na, ezt naon rühellem. Én nem fogom senki kezét, hogy nyomogassa a gombokat. Ismerj meg oldalamon felhívom mindenki figyelmét, hogy 1 hete van jelentkezni. Ez alatt az idő alatt küldök 4 e-mail-t. Persze, fülük mellett kamion! Idáig mindig vártam 3-4 hetet, de most betelt a pohár. Nem várok csak 10 napot. Holnap megy egy negatív értékelés egy kedves vevőnek. A másik legalább jelentkezett, hogy egyrészt elfelejtette, másrészt csak dec. 5.-e után tud fizetni. Ez rendben is van, bár jobban szeretem, ha előre megkérdezik, hajlandó vagyok-e eltenni az árut. Mindig elteszem! 3. vevő múlt hét péntekre ígérte az utalást. Ma még pénz sehol. Jelentkezni, naná, hogy nem jelentkezik! De! Találkoztam rengeteg kedves emberrel és ez mindent feledtet! Fonalaim nagy részét eladtam. Maradt 1 csomag. Jövő héten jön a következő 6. Azzal kihúzom egy darabig.
Ormi anyukája összeszedett vagy 60-70 vadi új bizsut, amit összegyűjtögetett, de sosem hordta őket. A kis naív, azt hitte annyiért el lehet adni, mint amennyiért vette. Hát, a Vatera nem erről szól.
Orvosnál is voltam. Filó csökkentette cukor gyógyszeremet egy szemmel! Hurrá! Beutalt a pajzsmirigyes doki bácsihoz. Január 28-ra kaptam időpontot. Gyulladás van még mindig a szervezetemben. Valszeg a megfázás utóhatása, úgyhogy kaptam antibiotikumot is. Veseköveim egyenlőre maradnak. Fél év múlva újra ultrahang.
Barátaim rendesen megbőgettek. Mivel az onkológushoz nem vok hajlandó visszamenni, találtak egy Magánklinikát, ahol diagnosztizálnak is. Kitalálták, hogy tök mindegy mennyibe kerül, 4-en (Apamanó, Tamka, Zézé és Ormi) összedobják az árát. Nem vok hajlandó elmenni, de bőgtem, mintha muszáj lenne. Azt mondták, fontos vok nekik és megérdemlem. Erre még jobban bőgtem, pedig naon utálok. Más előtt meg még jobban!
Mivel nekem nincs időm menni, így ők jönnek. Rendesen kicseleznek, mert így kénytelen vok abbahagyni a munkát. :))))
Bicajozás, torna nuku. Fodrász, kozmetikus nuku.
Ráadásul híztam a tespedéstől 2 kilót.
Ami kp-m van, az elmegy postaköltségre. A számlámról csak akkor veszek ki pénzt, ha valaki elvisz vásárolni. Már alig van árum, így sürgősen meg kell kérnem valakit, hogy vigyen el. Ma meg is próbáltam.
- Szimatka: nem
- Fater: nem
- Főmanó: külföldön
- Teske: este7 és reggel 7 között dolgozózik
- Tamka, Zézé: máshol laknak
- Ormi: ma nem ért rá, de holnap, ha időben végez, elvisz! Juhhé!
Nem kell messzire menni, oda-vissza 15 km.
Közben itt volt Szimatka. Fél éjfélkor befutott, most ment el. Meggondolta magát. Ha holnap időben haza ér, elvisz! Még egy Juhhé!
Most mék alukálni, mert holnap fel kell töltenem még egy nagy csomó bizsut. Nagyjából a felével ma végeztem. Ezek voltak a rondábbak.

Profi fotós leszek!

Ma sikerült 151 képet készítenem. Nagyon ügyi vok! Kellenek a Vatera-ra. A feltöltés holnapra marad. Elfáradtam.
Az éjjel altató nélkül aludtam 4 egész órát! Még ügyibb vagyok! És Hapciból is csak egyet vettem be. Muszáj észnél lennem! Nem jó ez a bambaság!
Szimatkával tegnap megint vitatkoztunk. Megsértődött a szentem! Úgy látszik, biliborogatós hangulatban vagyok mostanság! Megmondtam Neki, hogy szeretem ugyan, de nekem kevés, amit ad magából, arról nem is beszélve, hogy mindig mindent számonkér. Nem vagyok tökéletes és úgy látszik, ezt nem tudja, vagy nem akarja elfogadni. Ráadásul nem is 18 éves kisnagylány vagyok, akit még a maga tetszése szerint formálhat. Már rég felnőttem. Önálló akarattal és elképzelésekkel, amiket meg is fogok valósítani.
Lelkifurdancsom is van. Még nem kezdtem el "húzottam" ajándékát hímezni! Mintákat már válogattam a múlt héten, elképzelésem is van csak éppen nem kezdtem még el. Félek, kifutok az időből. A gobis talira is el kell készítenem 6-8 ajcsit és már mindjárt 6.-a. Nagyon rendesek voltak a Lányok! Előre hozták miattam egy héttel, mert nagyon szerettem volna elmenni, de 13.-án disznót vágunk (fújj!). Az utóbbi pár évben ez Teském kari ajándéka a családnak.
Apamanó reggelt elment Csehországba, de csütörtök este már haza is jön.
Ormi haverom is beugrott ma. Hozott 15 kiló kutyitésztát Bumbikának! Elvitte a nagyítós lámpámat is, amit nagy nehezen előkotortam. Anyukáját tavaly megtanítottam gobizni és teljesen bele is szeretett. Még akkor kapott tőlem 2 gobit, amit pillanatok alatt ki is varrt. Most ismét itt a tél, ráér, megint vittem neki kettőt. Én úgysem varrok már elég régóta, Ő pedig nagyon örül neki. Az egyik tűgobi, amire nagy nehezen sikerült csak rábeszélnem. Szerintem sokkal jobban fogja szeretni, ha látja, hogy mennyivel szebb kivarrva, mint a normál. Na, ehhez kell majd a lámpám. Jövőre rábeszélem a leszámolósra! Mintám dögivel, kanavám van, előfestettem meg már csak olyan, amit kaptam. Azt meg nem adom! Fonalat ugyan vennie kell majd.
Fényképezés után takarítottam. Már nagyon ráfért szerencsétlen szobácskámra. Porszívózni ugyan már nem tudtam, mert lámpafénynél nem szeretek. Mindig másnap, nappali fénynél derül ki, hogy a fele koszt a szőnyegen hagytam. Majd holnap.
Óriás könyvespolcomban is fel kellett szabadítanom egy polcot, mert nem férek el a sok doboztól. Asztalkám és hintaszékem maradt csak másképp. De legalább maradt! Hifit áttettem a szekrénytetőre, a helyére bepakoltam az alsó polcról egy rakat könyvet. Másik 2 polcra is bepréseltem még egy fél-fél sort. A fonalas polcomon is teljesen összezsufiztam az árut, így oda is befért egy doboz.
Megérkezett Szimatka, úgyhogy megyek.
Jééé! Most látom, hogy 20.50-kor nyitottam meg a blogot és most 22.33 van! :)))
Írás közben elkóvályogtam a Vatera-s oldalamra, eladtam egy ezüstözött láncot! Hurrá! Emilkéket is kellett írnom, mert 2 vevőm nem óhajtja velem felvenni a kapcsolatot, miközben a termékeket meg leütötték! Pedig nem én fogtam a kezüket, hogy nyomkodják a "Licitálás" gombot! Vasárnapig kapnak időt, addig küldök még 3 mélt fejenként. Ha nem reagálnak, kénytelen leszek negatívot adni, pedig azt nagyon-nagyon utálom!

Össze-vissza (ami eszembe jut)

Múlt kedden felhívtam az állatorvost. Aznap már nem tudott kijönni. Szerdán 10-kor kellett újrahívnom, hogy megbeszéljük a részleteket. Közben hazaért Manócska. Szerdán korán átjött, közölte a családdal, hogy intézzék el amit kell, mert Ő engem átvisz magához. Felébresztett, átrángatott. Estig nem jöhettem haza. Egyre makacsabb. Nem tudom, hogy mi történik velünk. Régen én irányítottam, most meg Ő. Délután befutott Szimatka. Éppen aludtam. Altatót és nyugtatókat szedek éjjel-nappal. Tudom, nem lenne szabad, de így könnyebb. 3x1 nyugtató, plusz egy altató napközben, 1 altató este. Mindez rettentő hatásos. Ma éjszaka is 2 órát aludtam csak. Tegnap délután másfelet. Szóval, Szimatka. Kikódorogtam, beszéltünk pár szót, majd hazament. Este persze kitört a balhé. Hogy gondolom én azt, hogy Apamanóval töltöm a napot? Hát mit képzelek én? Ez ment kb. 3 órán át. Nem voltam túl boldog, mit ne mondjak. Malacka rettentően hiányzik. Nem tudom feldolgozni, hogy nincs. Anyára rászóltam tegnapelőtt, mert Malacka táljának a helyére tette a csizmáját. Főmanónál tócsa volt a fürdőszobában, mire megjegyeztem, hogy Malacka bepisilt. Malacka 1 évben egyszer pisilt be, ha nem ébredt fel senki arra, hogy kéredzkedik kifelé. Ez is csak az utolsó pár évben fordult elő. Fiatalabb korában kibírta reggelig. Arról már nem is beszélve, hogy sosem volt Apamanónál. Szerdán átmentünk O.-hoz Manócskával. Szimatka persze nem jött. A fiúk söröztek, én boroztam. Hazaérkezésem után, miközben Szimatkával MSN-eztünk, megittam még egy üveg bort és borítottam a bilit. Volt min gondolkodnia! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy szakítsak. Pénteken elmentünk a Vatera-zásomhoz árut venni. Szombaton és vasárnap fényképeztem, árukat töltögettem. Szombat este sörözés Főmanónál. Sikerült berúgnom, pedig alig ittam egy kis bort. Úgy látszik az altatók és a nyugtatók nem szeretik a piát. Szimatka megint vérig sértődött, hogy nem vele voltam, pedig fél 8-kor már itthon is voltam, Ő pedig sosem jön át 10-11 előtt. Tornázni és bicajozni egész héten nem voltam. Szégyelhetem magam miatta! Tegnap Szimatka valami csoda folytán nagyon kedves volt. Lehet, hogy azért, mert nem mentem Tamáskához. Szokásához híven, most is éjszaka jött, addigra meg már úgyis itthon lettem volna. Malackát meg sem sirattam. Nem tudom mi történt velem. Idáig mindig bőgtem, ha valamilyen kutyink, nyuszink, hörcsögünk meghalt. Ráadásul napokig. Most meg nem. Éjszaka mindig várom, hogy kopogjanak a körmei a folyosón, de sosem jön, pedig azért hagyom még mindig nyitva az ajtómat. Reggel mentünk onkológushoz. Rettentő b.nkó módon viselkedett.Ő adta az időpontot, tudta, hogy maszek alapon mentünk hozzá és mégis úgy beszélt velem, mintha egy kis senki lennék, Ő meg az Atyaúristen. Én már a második mondata után el akartam jönni, de Manócska próbálta menteni a helyzetet. Végül megegyeztek abban, hogy lemegyünk a betegfelvételre, bejelentkezünk, utána vissza hozzá és majd valamikorra ad egy időpontot pajzsmirigy vizsgálatra. Mikor kijöttünk bedurciztam és közöltem, hogy ehhez én többet nem! Én győztem, úgyhogy haza indultunk. Közben átmentünk Budáról Pestre a kedvenc boltomhoz, ahol a Vatera-s cuccaim nagy részét veszem. Felmentek az árak! Így kicsit elkenődtem, mert nekem is emelnem kell. Hazafelé még beszaladtam a múlt héten talált boltocskába, ahol szintén vettem egy rakás cumót. Ez eleve drágább volt, úgyhogy most már minden áru, amit e 2 helyről szerzek be, 490 Ft-os lesz. Muszáj! 100 Ft-ért veszem a talpas és a puffancs borítékot, plusz az eladások után a Vatera-nak 6%-ot, plusz a kiemelt áruk darabjáért 300 Ft-ot kell fizetnem. Így is alig marad valami, pedig nagyon szerettem volna a 390 Ft-nál maradni. Ha maradok a 390-nél bőven mínuszban lennék. Azon gondolkodom, hogy az "i+" oldalamra kénytelen-kelletlen kiírom, hogyha talpas vagy puffancs borítékban kell az árut küldenem, kénytelen leszek 100 Ft-ot felszámolni. A sima A4-es borítékot, vagy a dobozt fizetem én. Pontosabban csak a borítékot, mert dobozaimat a boltból szerzem be. Virágállványomat át kellett költöztetnem anyáékhoz és a párásítómat is ki kellett lakoltatnom a kamrába, mert nem férek el a sok árutól.Holnap mennie kell a dohányzóasztalnak és a hintaszékemnek is, mert a ma vett cuccok a szobám közepén laknak pillanatnyilag. Szeretem az asztalt is és a széket is. Nagyon sajnálnám, ha a kamrában kellene kikötniük, ami szintén zsufig van mindenfélével. Első ránézésre nem is férnek be. Csütörtökön Tucinál is voltam. Rögtön kiszúrta, hogy valami nem kerek. Elmondtam a daganatokat és Malackát. Daganatot kivizsgálni, új kiskutyát beszerezni! Én már szerdán este mondtam Anycinak, hogy hozzunk megint a Lelencből egyet, de nem engedi. Először nem kutyust mondtam, hanem nyuszit. Már arra is nemet mondott, de azért bepróbálkoztam a kuty-muttyal is. Csütörtökön, gondoltam ismét felhozom a témát (ha már a Pszichiater magától mondja), hátha ez hatni fog. Nem hatott. Se nyuszmó, se hörcsög, se görény, se semmi.

Kreatív Blogger díj és PIF (Pay it forward)

Kreatív Blogger díjat kaptam http://keresemazutam.blogol.hu/ -tól.
Szabályok:
1. Kiírod, hogy kitől kaptad.
2. Tovább adod 5 Bloggernek és megmagyarázod, hogy miért.
Akiknek tovább adom:
- Hugi (http://ezazkezimunka-ili.blogspot.com/): mert szeretem, tisztelem, becsülöm Őt
- Fauna (http://fauna09.blogspot.com/) : mert roppant erős, még ha néha kicsit el is bizonytalanodik
- Marcsi (http://sandorne0824-marcsi.blogspot.com/): mert gyönyörűek a munkái
- Betti (http://uvegmagia.blogspot.com/): mert mindig elgondolkodtatnak idézetei
- Katha (http://lelegzoerintes.blog.nlcafe.hu/): szívhez szóló verseiért, meséiért


Jelentkeztem Kathánál (http://lelegzoerintes.blog.nlcafe.hu/) PIF-re (Pay it forward)
A szabályokról:
1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki jelentkezik, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe annyi a dolgotok, hogy beszálltok a játékba, tehát kiteszitek a logot a blogotokra és három embernek készítetek ajándékot.
Várom a jelentkezőket!

Rájöttem, hogy miért nem tudok képet feltölteni. Tavaly az emilke címemhez tartozó Picasa albumot megtömtem gobis, ill. keresztszemes mintákkal. Azóta természetesen törölték a képtárat és új képeket sem tölthetek fel rá.
Amennyiben írtok nekem vagy a közismert, vagy a masz11@citromail.hu címre, elküldöm a Kreatív Blogger és/vagy a PIF emblémát, hogy ki tudjátok rakni blogotokban.

Malacka

Rossz napok. Malacka nagyon beteg. Már egyáltalán nem eszik. kb. 2 hete szó van róla, hogy el kellene altatni. Az orvos sem tud segíteni. 14. évében jár, nagyon idős és beteg is. Nem sír. Pedig régen mindig magyarázott, ha valami nem tetszett neki. Még akkor is, ha beszélgettünk, amikor Ő aludni akart. Eddigi kutyijaink közül, Ő beszélt a legtöbbet. Most már meg sem szólal. Foteljába sem tud felmászni, annyira legyengült. Nem akarom, hogy szenvedjen, de idáig nem voltam képes orvoshoz vinni. Más sem. Délután megpróbálom rászánni magam. Nagy az elhatározás. Nem csinálok semmit. Tegnap még a tornát is elaludtam. Ma mehetnék csak szólnom kellett volna, de nincs kedvem. Aludni továbbra sem tudok csak kicsiket. Megint altatózás lesz a vége, mert már piszok fáradt vok. Nyitva van az ajtóm éjjel-nappal, hogy meghalljam, ha kéredzkedik kifelé. Bumbika is tiszta ketye. Érzi, hogy baj van. Hol tesznyül egész nap, pedig úúúútál unatkozni, hol rohangál és felváltva bökdös valamelyikünket, hogy játszunk, símogassuk, sétáltassuk. Reggel visszavettem Hapcit. Megpróbálok meglenni nélküle, de ma nem ment.

Rossz pénz nem vész el csak nincs ideje netezni!

Teljesen behavazódtam az utóbbi napokban.
Csütörtök délután elhoztuk Anyával a csomagocskámat a Postáról. Szuper! Volt benne egy lőszer alakú öngyuszi (Szimatkának lesz kari ajcsi), egy eredeti orosz AK-47-es bajonett (Tamáskának, mert mint írtam kaptam tőle egy új telcsit) és digitális mérleg nekem a Vatera-záshoz. Mindig buktam a postaköltségen, mert nem tudtam normálisan lemérni csomagocskáimat.
Pénteken Vatera, mert van egy csomó cuccom, amit oda vettem, de még nem fényképeztem le és nem töltöttem fel őket. A fényképezés, képkicsinyítés, cuccok feltöltésének felével végeztem is, de haza ért Főmanó. Utána már együtt lógtunk.
A Vatera-zás közepette elgurultam D.-hez. Kaptam tőle ajándék maszit! Minden 3 torna után kapok. Pedig nem is érdemlem meg, de mindig lehurrog!
Este Pizzéria, onnan irány Ormiékhoz. Majdnem vett nekem O. bátyjától egy Nike pulcsit, de szerencsére nagy volt. Kikérem magamnak az XL-es cuccok rám húzogatását! Annál azért már kicsibb vok! Éjjel Sziminél szusziztam. Fűteni persze most sem fűt. Nagyon csini Némo-s vastag pizsim üdül nála. Úgy nézek ki benne, mint egy túlfejlett óvodás. Főként, ha rajtam van kiskutyás pacskerom is! Szeretem a gyerekes dolgokat! Szimatka nem. Neki NŐre van szüksége! Kit tisztelhet, felnézhet rá, stb. Én meg imádok gyerekes lenni időnként. Természetesen most is alig aludtam. Elveszett az alvókám!
Szombatra a sok nemalvás teljesen kikészített. Délelőtt szunyáltam egy órát, de jött Főmanó. Usziba akart rángatni. Nem sikerült Neki! Úszni nem tok, szaunát a szívem nem bírja, bugyogóban üldögélni unalmas. Ráadásul van még 13 kiló plusszom, amit nem feltétlenül kéne mutogatnom. 2 hete viszont elmentem fürcizni. Nagy megnyugvással vettem tudomásul, hogy az ott lévő nők 90%-a ugyan olyan, vagy még olyanabb, mint én! Még a sokkal fiatalabbak is! És még fel mernek venni 2 részes fürdőrucit! Jajj!
Lubickolás helyett, szusziztam még 2 órát.
Visszajött Főmanó és mentünk Tamáskához. Kicsit szenya volt, mert már pénteken közölte vele, hogy ajcsit fog kapni és kedvesen letette a telefont. T.-hez robogtam befele ezerrel, mert sűrgős dolgom volt, úgyhogy az ajtóban kezébe nyomtam ővtáskámat. Mire Ő:
- Ez mi?
- Az ővtáskám! - És berobogtam a WC-re. Mit hallok odabentről? Na mit?
- Ez mi?
- Dió! - válaszolta Főmanó.
A diót még 3 hete ígértem. Szimatkának van 3 diófája. T.-hez még csak most ért oda az általam összeszedett terméske.
Banánt nyammogtunk, beszélgettünk, majd átautóztunk Zézéhez. Hozzá járunk aludni! Olan, de olan kényelmes és nagy ülőgarnitúrája van, hogy mindig álmosak leszünk benne. Jókat is szoktunk horpasztani!
T.-n megkönyörültem befelé menet és elővarázsoltam az ülés alól ajándékát, melynek pengéje 39 cm, + a nyél, így nem fért be a kesztyűtartóba. Rettentően örült neki. Egész este azt tutujgatta!
Itthon még beszélgettünk Manócskával érzelmeinkről. Kiderült, hogy született egy APÁM! aki sosem volt. Vérszerinti van, de ő csak Fater. Most már van igazi APÁM! Ezért kényeztet, pátyolgat, tutujgat, vesz meg mindent (erről sose tudom lebeszélni, mégha hisztizek se!) és cipel mindenhová. Ha teheti, orvoshoz is. És még a gyerekes hülyeségeimet is szereti! Mellesleg, fél évvel fiatalabb nálam!
Éjjel áttekertem Szimihez és megint ott aludtam. Fűtés persze nuku. Sosem múlik el a megfázásom!
Reggel haza, mert Manócska jött elköszönni. Megint Németország. Szerdán már jön is haza és itthon lesz még hétfőn is, mert akkor kell onkológushoz menni. Szimatkának persze eszébe sem jut, hogy elvigyen, vagy legalább eljöjjön. Csak tudnám, mit eszem rajta!
Végigbogarásztam kedvenceim blogjait, topicomat és ppen neki akartam ülni írni, mikor jött Szimatka. Átmentünk O.-hoz. Jött bátyókája, hogy van új szállítmány, van egy hiper-szuper kapucnis, szőrmikés szabadidő felsője, nézzem meg. Kicsit nagy, de beleszerettem. Kedden fizetek, mert akkor kapok nyögdíjat. Muszájos volt megvennem, mert a hírharang szól és szerdán Főmanó úgyis megvenné nekem. 8000 Ft! A szívem szakad meg! Meg a pénztárcám! Mé' ke' nekem Nike?! Jó lenne eladni 2 csomag fonalat, hogy szponzorálni tudjam hülyeségemet.
Onnan irány Szimi háza, mert kedves volt felesége a tudta nélkül lejjebb engedte a házuk árát 1 millával és 2-re odaígérkezett egy vevőjelölt. Épp csak azt nem kérdezte meg, hogy milyen WC papírt használunk! Különben se akarja megvenni senki, mert Tamáskával már minden le van beszélve. 1 pici probláma akad csupán. El kell adnia sajátját, hogy ezt meg tudja venni!
Most már végre itthon vok és írhatom kicsiny blogomat.
Megyek, töltögetem felfelé cuccaimat, amíg megjön Szimatka. Elment a haverjához.

Egy kis zene ébresztőnek!
http://www.hotdog.hu/hotcast/hotcast.hot?h_id=38430

Nem szeretnek az Istenek!

3 napja nem szedek Hapci-t (Xanax-ot hívom így). Úgy érzem, ennyi elég volt belőle. Mindig így próbálom letenni a bogyóimat. Volt amit sikerült (Hurrá!), volt amit nem (Nem Hurrá!). A név Szimatkától ered. Úgy ejti ki, mintha tüsszentene. Nagyon mókás. Mindig megnevettet vele! Nem szereti, hogy szedtem/szedem. Azt mondja, elnyomja az egyéniségemet. Ezek szerint van egyéniségem! Olyannak szeretne látni, mint kb. 10 éve, mikor együtt jártunk bulizni. Mármint egy csapatban. Fergeteges bulik voltak!
Megint ingadozik a hangulatom. Tegnap nagyon jó kedvem volt, mókáztam, kacagtam. Ma rettentő feszült vagyok. Meg is beszéltem Anyával, hogy délután bekerekezek vele Postára, boltba. Kell egy kis kikapcsolódás.
Este Tevéztem (azért Teve és nem tv, mert púp van a hátán). Nem kellett volna! Miami helyszínelőket néztem, amiben a sugárfertőzés kapcsán fellépő pajzsmirigyrákról volt szó, melyre legegyszerűbben a magas Kálium szintből lehet következtetni. Nekem tavaly szeptember vége óta gond van a Kálium szintemmel. Visszanéztem laborjaimat. Ez miért nem tünt fel sem Filónak, sem Marisnak? Én nem foglalkoztam vele, azt hittem az ásványvíztől van. Mégis megyek az Onkológushoz. Már nem akarom lebeszélni róla Manócskát. Holnap jön haza Berlinből. Még nem tudom, hogy megmondjam-e Neki.

Egy szép nap!

Tegnap óriási szerencsém volt a laborban! A terheléses (éhomi vérvétel után enni, inni kell, majd 90 perc múlva visszamenni vérvételre.) vércukormérésre várakozókat előre hívták. Miközben vártam, hogy levegyék a vért, nézegettem beutalómat. Nem volt rajta 90 perces! Kismaris (Maris aszisztensnője) lefelejtette! Én meg nem vittem Filótól (Diabetológusom. De jól hangzik, hogy nekem ilyenem is van! Hejj, de rutyutyu!) kapott 2 beutalómból csak a PRODIA-sat (másik fajta vércukorszint mérés). Na, sebaj, úgyis jó a cukorszintem! Hála a hatalmas mennyiségű bogyónak! (Ez nem hangzik jól. Fújj!)
Hétfőn este megbeszéltük D.-vel, hogy kedden délben ráér, átvisz magához, leisszuk magunkat a sárga földig narancslével és beszélgetünk egy jót. Délelőtt felhívott (utál telózni), hogy nincs-e kedvem Campi-ba (Campona - bevásárlóközpont a Nagytétényi úton. Tőlünk az M0-on hamar elérhető.) menni, mert Thai csirkét szeretne enni és csavarogni is van ideje. Naná, hogy mentem! Imádok jönni-menni! Még kicsiny városunkban is, ahol semmi látnivaló nincs! Olyan jó, hogy már nem kell bezárva élnem! Régen is "menőkés" voltam, de nem ennyire.
Szuper volt! Hatalmasat beszélgettünk! Nagyon jól esik és köszönöm Neki, hogy bízik bennem!
Bementünk (mint kiderült :))))), mindkettőnk kedvenc boltjába, a Kreába. Becsábítottam az Éva-ba (kézimunka bolt) is. Ott még sosem járt, de nagyon tetszett Neki. Csodákat láttunk! Olyan jó lett volna bevásárolni! Nagyon szeretek hobbis cuccokat venni, még ha most nem is készítek semmit, de, olyan jó érzés, hogy bármikor hozzá nyúlhatok egy csomó dologhoz, amiből szépség lesz! Nagyon szeretnék mindenféle kreás tanfolyamokra járni! Remélem megadatik! Tudom, 90%-a rajtam múlik! Ahhoz, hogy megvalósítsam álmaimat, meg kell tanulnom tömegközlekedni! Jogosítványt is szeretnék! És van egy nagyon-nagyon nagy álmom, amiről csak Manócska tud. Ahhoz, hogy megvalósítsam, isibe kell majd járnom. Félek, buta vagyok és nem fogom tudni megtanulni amit kell. Ettől mindig is féltem. Mindig nagyon rossz vizsgázó voltam, pedig nagyon nagy bennem a megfelelni vágyás. És a szeretetéhség. Ez a mondat nem tudom, hogy hogyan került ide. Valahogy kiesett az ujjamból.
Inkább folytatom...... Voltunk még D. kedvenc ruhaboltjaiban is. Találtunk egy mellényt, ami roppant jól áll Neki és sikerült rábeszélnem, hogy vegye meg magának. Sosem vesz magának semmit, pedig megérdemelné. Én is szoktam magamnak ajándékot venni. Apróságokat. Erre első párom tanított meg (kinek neve: Tomesz. Ő nem Tamáska! Tomesz Tomesz, Tamáska pedig Tamáska. Ez most jól elmagyaráztam!), aki most Miskolcon lakik. Szerencsére, Őt is barátaim közé sorolhatom! Nagy álma volt, hogy Pszichológus legyen. Megvalósította! Nagyon büszke vagyok Rá! Mellesleg, van egy magyar tanári diplomája is. Gyerekekkel foglalkozik. Hogy megtudjanak élni, mellékállásban felnőttek fejét tágítja. Művészettörténetet tanít.
Bementünk egy játékboltba is, hogy D. Picinyének gyöngyöket vegyünk. Kreatív, mint Anyukája!
És ettünk. D. rábeszélt, hogy kóstoljam meg én is a thai kajcsit. Még sosem ettem. Nagyon finom volt csak nekem egy kicsit fűszeres, pedig nem is a csípős változatot kaptam. Nem ehetek fűszereset, zsírosat, stb. Már sok éve, hogy beszereztem egy gyomorbetegséget, minek neve Reflux (lásdd: Net!). Életem végéig gyógyszert kell szednem rá, mert ez is csak kezelhető, de nem gyógyítható. Már megtanultam, hogy mit szabad és mit nem. Rengeteg fájdalommal járt. Ezért is gyűlölöm úgy a fájdalmat.
Pánikrohamot sem kaptam! Megy ez nekem piszkosul! Ez nem igazi pánik csak én hívom annak. Nem találtam még rá megfelelő szót. Nincs halálfélelmem, mint egy rendes pánikbetegnek. Soha nem is volt csak leizzadok, dadogok és remegőgörcsöt kapok. Azt mondják, akik látták, hogy ilyenkor nem vagyok egy szép látvány. Nagyon féltem az emberektől. Most már ebben is változom. Egy kis izzadás volt az elején, de az is elmúlt. Az is sokat segített, hogy nem voltak sokan.
Szóval.... nagyon jól szórakoztam! Köszönöm D. ezt a szép délutánt!
Haza érkezésem után nem sokkal megjött Tesikém is. Ő hozta el a laborleletet. Szerintem kutya bajom! Valamilyen gyulladás ugyan van a szervezetemben, de ez csak a megfázástól lehet. Bacikat is találtak a vizeletemben. Ez nem tudom mitől lehet. Biztosan felfáztam. A többi érték a szokásos jó, avagy rossz. Ezeket már ismerem.
Főmanó szerzett nekem dokit! Valami Főmufti az Onkológián. 17-én kell menni hozzá. Próbáltam lebeszélni, mert a laborom jó!, tehát nem kell foglalkozni a dolgokkal, de nem sikerült. Piszokul meg tudja makacsolni magát! Ráadásul nagyon sokba fog kerülni. Életem végéig törleszthetem Neki ennek a dokinak az árát! Már azt is kitaláltam, hogyan kapja vissza a kifizetett pénzt. Minden hónapban elteszek 1000 Ft-ot és ha összejön leendő tartozásom összege, megpróbálom rátukmálni. Nem megpróbálom, hanem rátukmálom! Én is tudok makacs lenni! Mert Ő nem hajlandó ezzel foglalkozni. Azt mondja: nem érdekli, mennyibe kerül. Nem engedi, hogy ahhoz menjek, akihez tartozom, mert nem bízik az itteni orvosokban. Pedig Tuci is és Filó is szuper dokik! Tuci sokkal jobb, mint a volt fogadott Pszichiater-em, pedig Cs. nagyon nagy nevű (pszichiatriai berkekben) és egy nagyon jó hírű kórházi osztály vezetője. Rajtam nem sokat tudott segíteni. Első orvosnőmről nem is szólva, aki a mediaban rengeteget szerepel csak éppen velem nem törődött semennyit sem.
Tamáska is hívott délután. Ő egy urulógust ismer, aki már Pesten nem praktizál kórházban, viszont van magánrendelése. Na, hozzá sem megyek! Jó nekem a körzeti is. Hozzá nem kell beutaló sem, így Marist is ki tudom kerülni. Azt is megbeszéltük, hogy szeretünk egymással beszélgetni.
Éjjel jött Szimatka. Nem tudom mi történt Vele, de roppant kedves, álandóan tutujgat, puszi hegyeket ad, símózik és hozzám bújik. Olyan jó érzés! Ilyen kapcsolatom sem volt még sosem! Na, ezt úgy írtam, mintha csélcsap lennék! 2 volt idáig. Egy 7 éves (Tomesz) és egy 5 éves (erről nem beszélek). Szóval.... Szimatka. Teljesen különbözőek vagyunk mégis vonzódunk egymáshoz. Méghozzá nagyon. Rengeteget vitatkozunk és nem is jutunk dűlőre.

Már megint HűűűLLye voltam! - folytatás

Péntek:
Rágtam, rágogattam a dolgokat és döntésre is jutottam. Elküldök mindenkit magam mellől (kivéve család, ugyanis velük lakom), egyedül intézem ezt a dolgot. Úgy gondoltam, jobb, ha nem rángatok bele senkit. Megszakítom a kapcsolatot szeretteimmel, topictársnőimmel, blogolvasókkal. Ha kiderül hogy jóindulat, újra felveszem a kapcsolatot.

Szombat:
Szakítottam Szimatkával. 20 percbe került, de végül elment.
Manócska is haza ért Luxemburgból, így elmondtam mi a helyzet és Őt is elküldtem. Pluszban rábíztam, hogy mondja el a többieknek is, hogy mostanában nem találkozunk. Naná, hogy maradt!
Befutott Ormi haverom is. Róla azt kell tudni, hogy bármikor elvenne feleségül. Ez rettentő nagy megtiszteltetés, de nem vonzódom hozzá.
Naná, hogy hallgattam! Nem kell mindenkinek tudnia!
Beszélgettünk, beszélgettünk, én pedig kedvesen elalukáltam. Mielőtt haza mentek, felébresztettek elbúcsúzni.
Szimatka visszajött. Hozott narancsot a megfázásomra és közölte, nem baj, hogy nem engedem be, azért Ő mindennap jönni fog. Beengedtem.
Manócska pletykás!!!!!!!! Elmondta barátaimnak, hogy mi történt. A 2 reagálás:
Tamáska (aki talpig úriember) : Elmész Te a p.cs.ba! Ilyennel ne szórakozz!
Zézé (mérgesen): Azok a k.rva gyógyszerek!
Végül, de nem utolsósorban:
Ormi: Ez nem igaz!

Vasárnap:
Gondolkodom a dolgokon ezerrel! Mindenkitől kedves szavakat, bátorítást, segíteni akarást kapok! Rettentően jól esik, hogy ennyien törődnek velem! És (és-sel nem kezdünk mondatot! Általános iskola, alsó tagozat!) tehát: és elhatározásra jutottam! Akármi is lesz a vége, végig csinálom! Tartozom ezzel! ÉS: Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Mindenkinek!!!!!!!!!!!

Ma:
Voltam Marisnál. Tesikém nagyon aranyos volt, elfuvarozott. Otthagyott, hogy csörgessem meg, ha végeztem. Nem kellett sokat várnom csak rövidke 1 1/2 órát. Még jó, hogy időpontra mentem! Megint kihallatszott, hogy üvöltöznek egymással az asszisztensnővel. Hurrá! Azután behívtak. Reagálása a leleteimre: Vesekővel és cysta-val nem foglakozunk. Majd, ha görcsöl, vagy fáj a hasam, derekam, menjek vissza. Daganattal nem foglalkozunk, majd ha nő (kifelé), vagy fulladok (befelé) menjek vissza. Nagy nehezen kipréseltem belőle egy teljes labort. Manócskától tudom (aki kevéske szabadidejét a Neten töltötte, hogy mindent elolvasson a pajzsmirigyről), hogy az első lépés a vérvizsgálat. Ezért a labor. Úgy hogy holnap reggel labor. Most iszom, mint a kefekötő, mert reggelre gyűjtött vizeletet kell produkálnom.

Már megint HűűűLLye voltam!

Természetes sikerült kitörölnöm azt a rövidke 83 oldalt, ami az elmúlt 3 napomról szólt. Késöbb újra nekiállok. A cím maradni fog!

Juhéééééééé! Díjat kaptam!

A 'játék lényege'(Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

A képet megtalálod a http://mercutio.uw.hu/childhood.jpg-n.

Gyerekkoromról:
Amikor életem első hármasát megkaptam, nagyon elkeseredtem. Hatalmas csalódás volt számomra, hogy ilyen buta vagyok. Végig bőgtem az egész délutánt.

Akitől kaptam: dincsike70
http://keresemazutam.blogol.hu/

Akiknek továbbküldöm:
1. Hugi http://ezazkezimunka-ili.blogspot.com/
2. Marcsi http://sandorne0824-marcsi.blogspot.com/
3. Fauna http://fauna09.blogspot.com/
4. Katha http://lelegzoerintes.blog.nlcafe.hu/
5. Lilang http://lilangkrea.blogspot.com/
6. Fenevad http://fenevad.blogspot.com/
7. Ircsi http://besiren.blogspot.com/