Egy szép nap!

Tegnap óriási szerencsém volt a laborban! A terheléses (éhomi vérvétel után enni, inni kell, majd 90 perc múlva visszamenni vérvételre.) vércukormérésre várakozókat előre hívták. Miközben vártam, hogy levegyék a vért, nézegettem beutalómat. Nem volt rajta 90 perces! Kismaris (Maris aszisztensnője) lefelejtette! Én meg nem vittem Filótól (Diabetológusom. De jól hangzik, hogy nekem ilyenem is van! Hejj, de rutyutyu!) kapott 2 beutalómból csak a PRODIA-sat (másik fajta vércukorszint mérés). Na, sebaj, úgyis jó a cukorszintem! Hála a hatalmas mennyiségű bogyónak! (Ez nem hangzik jól. Fújj!)
Hétfőn este megbeszéltük D.-vel, hogy kedden délben ráér, átvisz magához, leisszuk magunkat a sárga földig narancslével és beszélgetünk egy jót. Délelőtt felhívott (utál telózni), hogy nincs-e kedvem Campi-ba (Campona - bevásárlóközpont a Nagytétényi úton. Tőlünk az M0-on hamar elérhető.) menni, mert Thai csirkét szeretne enni és csavarogni is van ideje. Naná, hogy mentem! Imádok jönni-menni! Még kicsiny városunkban is, ahol semmi látnivaló nincs! Olyan jó, hogy már nem kell bezárva élnem! Régen is "menőkés" voltam, de nem ennyire.
Szuper volt! Hatalmasat beszélgettünk! Nagyon jól esik és köszönöm Neki, hogy bízik bennem!
Bementünk (mint kiderült :))))), mindkettőnk kedvenc boltjába, a Kreába. Becsábítottam az Éva-ba (kézimunka bolt) is. Ott még sosem járt, de nagyon tetszett Neki. Csodákat láttunk! Olyan jó lett volna bevásárolni! Nagyon szeretek hobbis cuccokat venni, még ha most nem is készítek semmit, de, olyan jó érzés, hogy bármikor hozzá nyúlhatok egy csomó dologhoz, amiből szépség lesz! Nagyon szeretnék mindenféle kreás tanfolyamokra járni! Remélem megadatik! Tudom, 90%-a rajtam múlik! Ahhoz, hogy megvalósítsam álmaimat, meg kell tanulnom tömegközlekedni! Jogosítványt is szeretnék! És van egy nagyon-nagyon nagy álmom, amiről csak Manócska tud. Ahhoz, hogy megvalósítsam, isibe kell majd járnom. Félek, buta vagyok és nem fogom tudni megtanulni amit kell. Ettől mindig is féltem. Mindig nagyon rossz vizsgázó voltam, pedig nagyon nagy bennem a megfelelni vágyás. És a szeretetéhség. Ez a mondat nem tudom, hogy hogyan került ide. Valahogy kiesett az ujjamból.
Inkább folytatom...... Voltunk még D. kedvenc ruhaboltjaiban is. Találtunk egy mellényt, ami roppant jól áll Neki és sikerült rábeszélnem, hogy vegye meg magának. Sosem vesz magának semmit, pedig megérdemelné. Én is szoktam magamnak ajándékot venni. Apróságokat. Erre első párom tanított meg (kinek neve: Tomesz. Ő nem Tamáska! Tomesz Tomesz, Tamáska pedig Tamáska. Ez most jól elmagyaráztam!), aki most Miskolcon lakik. Szerencsére, Őt is barátaim közé sorolhatom! Nagy álma volt, hogy Pszichológus legyen. Megvalósította! Nagyon büszke vagyok Rá! Mellesleg, van egy magyar tanári diplomája is. Gyerekekkel foglalkozik. Hogy megtudjanak élni, mellékállásban felnőttek fejét tágítja. Művészettörténetet tanít.
Bementünk egy játékboltba is, hogy D. Picinyének gyöngyöket vegyünk. Kreatív, mint Anyukája!
És ettünk. D. rábeszélt, hogy kóstoljam meg én is a thai kajcsit. Még sosem ettem. Nagyon finom volt csak nekem egy kicsit fűszeres, pedig nem is a csípős változatot kaptam. Nem ehetek fűszereset, zsírosat, stb. Már sok éve, hogy beszereztem egy gyomorbetegséget, minek neve Reflux (lásdd: Net!). Életem végéig gyógyszert kell szednem rá, mert ez is csak kezelhető, de nem gyógyítható. Már megtanultam, hogy mit szabad és mit nem. Rengeteg fájdalommal járt. Ezért is gyűlölöm úgy a fájdalmat.
Pánikrohamot sem kaptam! Megy ez nekem piszkosul! Ez nem igazi pánik csak én hívom annak. Nem találtam még rá megfelelő szót. Nincs halálfélelmem, mint egy rendes pánikbetegnek. Soha nem is volt csak leizzadok, dadogok és remegőgörcsöt kapok. Azt mondják, akik látták, hogy ilyenkor nem vagyok egy szép látvány. Nagyon féltem az emberektől. Most már ebben is változom. Egy kis izzadás volt az elején, de az is elmúlt. Az is sokat segített, hogy nem voltak sokan.
Szóval.... nagyon jól szórakoztam! Köszönöm D. ezt a szép délutánt!
Haza érkezésem után nem sokkal megjött Tesikém is. Ő hozta el a laborleletet. Szerintem kutya bajom! Valamilyen gyulladás ugyan van a szervezetemben, de ez csak a megfázástól lehet. Bacikat is találtak a vizeletemben. Ez nem tudom mitől lehet. Biztosan felfáztam. A többi érték a szokásos jó, avagy rossz. Ezeket már ismerem.
Főmanó szerzett nekem dokit! Valami Főmufti az Onkológián. 17-én kell menni hozzá. Próbáltam lebeszélni, mert a laborom jó!, tehát nem kell foglalkozni a dolgokkal, de nem sikerült. Piszokul meg tudja makacsolni magát! Ráadásul nagyon sokba fog kerülni. Életem végéig törleszthetem Neki ennek a dokinak az árát! Már azt is kitaláltam, hogyan kapja vissza a kifizetett pénzt. Minden hónapban elteszek 1000 Ft-ot és ha összejön leendő tartozásom összege, megpróbálom rátukmálni. Nem megpróbálom, hanem rátukmálom! Én is tudok makacs lenni! Mert Ő nem hajlandó ezzel foglalkozni. Azt mondja: nem érdekli, mennyibe kerül. Nem engedi, hogy ahhoz menjek, akihez tartozom, mert nem bízik az itteni orvosokban. Pedig Tuci is és Filó is szuper dokik! Tuci sokkal jobb, mint a volt fogadott Pszichiater-em, pedig Cs. nagyon nagy nevű (pszichiatriai berkekben) és egy nagyon jó hírű kórházi osztály vezetője. Rajtam nem sokat tudott segíteni. Első orvosnőmről nem is szólva, aki a mediaban rengeteget szerepel csak éppen velem nem törődött semennyit sem.
Tamáska is hívott délután. Ő egy urulógust ismer, aki már Pesten nem praktizál kórházban, viszont van magánrendelése. Na, hozzá sem megyek! Jó nekem a körzeti is. Hozzá nem kell beutaló sem, így Marist is ki tudom kerülni. Azt is megbeszéltük, hogy szeretünk egymással beszélgetni.
Éjjel jött Szimatka. Nem tudom mi történt Vele, de roppant kedves, álandóan tutujgat, puszi hegyeket ad, símózik és hozzám bújik. Olyan jó érzés! Ilyen kapcsolatom sem volt még sosem! Na, ezt úgy írtam, mintha csélcsap lennék! 2 volt idáig. Egy 7 éves (Tomesz) és egy 5 éves (erről nem beszélek). Szóval.... Szimatka. Teljesen különbözőek vagyunk mégis vonzódunk egymáshoz. Méghozzá nagyon. Rengeteget vitatkozunk és nem is jutunk dűlőre.