Össze-vissza (ami eszembe jut)

Múlt kedden felhívtam az állatorvost. Aznap már nem tudott kijönni. Szerdán 10-kor kellett újrahívnom, hogy megbeszéljük a részleteket. Közben hazaért Manócska. Szerdán korán átjött, közölte a családdal, hogy intézzék el amit kell, mert Ő engem átvisz magához. Felébresztett, átrángatott. Estig nem jöhettem haza. Egyre makacsabb. Nem tudom, hogy mi történik velünk. Régen én irányítottam, most meg Ő. Délután befutott Szimatka. Éppen aludtam. Altatót és nyugtatókat szedek éjjel-nappal. Tudom, nem lenne szabad, de így könnyebb. 3x1 nyugtató, plusz egy altató napközben, 1 altató este. Mindez rettentő hatásos. Ma éjszaka is 2 órát aludtam csak. Tegnap délután másfelet. Szóval, Szimatka. Kikódorogtam, beszéltünk pár szót, majd hazament. Este persze kitört a balhé. Hogy gondolom én azt, hogy Apamanóval töltöm a napot? Hát mit képzelek én? Ez ment kb. 3 órán át. Nem voltam túl boldog, mit ne mondjak. Malacka rettentően hiányzik. Nem tudom feldolgozni, hogy nincs. Anyára rászóltam tegnapelőtt, mert Malacka táljának a helyére tette a csizmáját. Főmanónál tócsa volt a fürdőszobában, mire megjegyeztem, hogy Malacka bepisilt. Malacka 1 évben egyszer pisilt be, ha nem ébredt fel senki arra, hogy kéredzkedik kifelé. Ez is csak az utolsó pár évben fordult elő. Fiatalabb korában kibírta reggelig. Arról már nem is beszélve, hogy sosem volt Apamanónál. Szerdán átmentünk O.-hoz Manócskával. Szimatka persze nem jött. A fiúk söröztek, én boroztam. Hazaérkezésem után, miközben Szimatkával MSN-eztünk, megittam még egy üveg bort és borítottam a bilit. Volt min gondolkodnia! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy szakítsak. Pénteken elmentünk a Vatera-zásomhoz árut venni. Szombaton és vasárnap fényképeztem, árukat töltögettem. Szombat este sörözés Főmanónál. Sikerült berúgnom, pedig alig ittam egy kis bort. Úgy látszik az altatók és a nyugtatók nem szeretik a piát. Szimatka megint vérig sértődött, hogy nem vele voltam, pedig fél 8-kor már itthon is voltam, Ő pedig sosem jön át 10-11 előtt. Tornázni és bicajozni egész héten nem voltam. Szégyelhetem magam miatta! Tegnap Szimatka valami csoda folytán nagyon kedves volt. Lehet, hogy azért, mert nem mentem Tamáskához. Szokásához híven, most is éjszaka jött, addigra meg már úgyis itthon lettem volna. Malackát meg sem sirattam. Nem tudom mi történt velem. Idáig mindig bőgtem, ha valamilyen kutyink, nyuszink, hörcsögünk meghalt. Ráadásul napokig. Most meg nem. Éjszaka mindig várom, hogy kopogjanak a körmei a folyosón, de sosem jön, pedig azért hagyom még mindig nyitva az ajtómat. Reggel mentünk onkológushoz. Rettentő b.nkó módon viselkedett.Ő adta az időpontot, tudta, hogy maszek alapon mentünk hozzá és mégis úgy beszélt velem, mintha egy kis senki lennék, Ő meg az Atyaúristen. Én már a második mondata után el akartam jönni, de Manócska próbálta menteni a helyzetet. Végül megegyeztek abban, hogy lemegyünk a betegfelvételre, bejelentkezünk, utána vissza hozzá és majd valamikorra ad egy időpontot pajzsmirigy vizsgálatra. Mikor kijöttünk bedurciztam és közöltem, hogy ehhez én többet nem! Én győztem, úgyhogy haza indultunk. Közben átmentünk Budáról Pestre a kedvenc boltomhoz, ahol a Vatera-s cuccaim nagy részét veszem. Felmentek az árak! Így kicsit elkenődtem, mert nekem is emelnem kell. Hazafelé még beszaladtam a múlt héten talált boltocskába, ahol szintén vettem egy rakás cumót. Ez eleve drágább volt, úgyhogy most már minden áru, amit e 2 helyről szerzek be, 490 Ft-os lesz. Muszáj! 100 Ft-ért veszem a talpas és a puffancs borítékot, plusz az eladások után a Vatera-nak 6%-ot, plusz a kiemelt áruk darabjáért 300 Ft-ot kell fizetnem. Így is alig marad valami, pedig nagyon szerettem volna a 390 Ft-nál maradni. Ha maradok a 390-nél bőven mínuszban lennék. Azon gondolkodom, hogy az "i+" oldalamra kénytelen-kelletlen kiírom, hogyha talpas vagy puffancs borítékban kell az árut küldenem, kénytelen leszek 100 Ft-ot felszámolni. A sima A4-es borítékot, vagy a dobozt fizetem én. Pontosabban csak a borítékot, mert dobozaimat a boltból szerzem be. Virágállványomat át kellett költöztetnem anyáékhoz és a párásítómat is ki kellett lakoltatnom a kamrába, mert nem férek el a sok árutól.Holnap mennie kell a dohányzóasztalnak és a hintaszékemnek is, mert a ma vett cuccok a szobám közepén laknak pillanatnyilag. Szeretem az asztalt is és a széket is. Nagyon sajnálnám, ha a kamrában kellene kikötniük, ami szintén zsufig van mindenfélével. Első ránézésre nem is férnek be. Csütörtökön Tucinál is voltam. Rögtön kiszúrta, hogy valami nem kerek. Elmondtam a daganatokat és Malackát. Daganatot kivizsgálni, új kiskutyát beszerezni! Én már szerdán este mondtam Anycinak, hogy hozzunk megint a Lelencből egyet, de nem engedi. Először nem kutyust mondtam, hanem nyuszit. Már arra is nemet mondott, de azért bepróbálkoztam a kuty-muttyal is. Csütörtökön, gondoltam ismét felhozom a témát (ha már a Pszichiater magától mondja), hátha ez hatni fog. Nem hatott. Se nyuszmó, se hörcsög, se görény, se semmi.