Malacka

Rossz napok. Malacka nagyon beteg. Már egyáltalán nem eszik. kb. 2 hete szó van róla, hogy el kellene altatni. Az orvos sem tud segíteni. 14. évében jár, nagyon idős és beteg is. Nem sír. Pedig régen mindig magyarázott, ha valami nem tetszett neki. Még akkor is, ha beszélgettünk, amikor Ő aludni akart. Eddigi kutyijaink közül, Ő beszélt a legtöbbet. Most már meg sem szólal. Foteljába sem tud felmászni, annyira legyengült. Nem akarom, hogy szenvedjen, de idáig nem voltam képes orvoshoz vinni. Más sem. Délután megpróbálom rászánni magam. Nagy az elhatározás. Nem csinálok semmit. Tegnap még a tornát is elaludtam. Ma mehetnék csak szólnom kellett volna, de nincs kedvem. Aludni továbbra sem tudok csak kicsiket. Megint altatózás lesz a vége, mert már piszok fáradt vok. Nyitva van az ajtóm éjjel-nappal, hogy meghalljam, ha kéredzkedik kifelé. Bumbika is tiszta ketye. Érzi, hogy baj van. Hol tesznyül egész nap, pedig úúúútál unatkozni, hol rohangál és felváltva bökdös valamelyikünket, hogy játszunk, símogassuk, sétáltassuk. Reggel visszavettem Hapcit. Megpróbálok meglenni nélküle, de ma nem ment.